Ha sütne a nap, orcád pirosítja,

Pajkos szél hajad kóccal csinosítja,

Ha esik az eső, reád csöppen,

Hűs illatú földből a fű érted zöldell,

Kinyújtott kéz érkezik feléd,

És ő nem veszi le rólad szemét,

Szeretet ölel, ne fuss előle,

Él még a HIT merítkezz belőle!

A kattogó zaj csöndet szül,

Magányodban valaki melléd ül.

Lelke a tiédben ott rezeg,

Fénnyé nyílnak szürke fellegek,

Ajándékozz hát egy mosolyt.

Akkor is, ha az éj könnyben fulldokolt.

Lásd a jelenlét mindkét oldalát,

És énekeld egy szebb nap, jobb dalát!

Lehet, tegnap hibáztál, hogy okán igazabb legyen holnapod,

Látod érted eszmél a perc,

Legyen hát boldog, szép, napod!

 

 

 

Fejemben káosz, szívemben zűrzavar.

Testem szétbomlik, de a Föld majd eltakar.

De nem halhatok meg, úgy szeretnék élni.

Boldogságot adni, kapni, S közben remélni.

Remélni, hogy az igazi van itt velem,

Remélni, megbocsát majd ő nekem.

 

 

 

 

Túl régóta őriztelek,

Túl sok álmot őriztem meg,

Sok volt a bszéd, a hazugság,

Túl sok álmot áldoztam rád,

Nyugalomra vágytam és szerelemre,

Boldog hónapokra, évtizedekre,

Hinni akartam, hogy rendben lesz minden,

Nem tudom, maradjak, vagy meneküljek innen,

Megcsaltál, elhagytál, gyűlöllek érte,

Alig hiszem el hogy szerelmünknek vége.

 

 

 

 

Ülök a köveknél és éget a fájdalom,

Mi lesz velem, ha többé nem láthatom,

Magam elé bámulok, kezemben a csikk,

Sírva imádkozom, könyörgöm legyen itt,

Az ismerős táj hirtelen idegenné válik,

Szívemben a mondat: Légy jó mindhálig!

Őszinte leszek, ígérem, és be is bizonyítom,

Nem létezik más sem itt, sem túl a síron...